Mindenképpen meglepő volt a kezdőcsapatokat elnézve, hogy a costa ricaiaknál nem szerepelt a nagy dérrel dúrral beharangozott Ruiz, őt lehet, hogy későbbre tartogatja La Volpe? Ha már itt tartunk jegyezzük meg, hogy a tornán két edző van, amely nyert már Gold Cupot, az amerikai Bradley és La Volpe. Azt is mondhatnánk, hogy a ticok legnagyobb sztárja a kapitány. Persze csak egyelőre. Itt van pl Borges, akit az előző tornán fedezett fel magának az amerikai kontinens(Európa azért még nem nagyon, bár Norvégiában jól ismerik)és, aki mára csapatkapitánnyá és igazi kis közép amerikai Xavivá nőtte ki magát. Urena játszott Ruiz helyén és a meccset elnézve nem érdemtelenül, a csatártársa Saborio lett, akinek neve még úgy ahogy ismerősen csenghet a vájtfülüek számára. Azért vannak hiányzók a csapatból, a meccs előtt meginterjúvolt Alonso mindenképpen az, ő simán beférne valamelyik szélső poszton, Bolanos ezúttal a balszélről, míg a másik oldalon Mora segítette a támadásokat. A kubaiaknál nincsenek ismerős nevek, fogadkoztak a meccs előtt, hogy legutóbb oda vissza ikszeltek Costa Ricával és mivel nem láttuk még őket játszani bármit el tudtunk róluk képzelni, igazi sötét lónak tűntek a meccs előtt.
Láthatóan a ticok sem tudták mire számíthatnak, mert mintha meglepődtek volna a kubaiak kezdeti lendületén, a karibi oroszlánjai nem álltak be, próbáltak gyors iramot diktálni, amiből következően remek iramú kis meccset nézhettünk. A Cowboys stadionban rendezték a találkozót eléggé foghíjas lelátók előtt, annak ellenére, hogy a híradások szerint az összes jegyet eladták. Persze a rutinosabb Gold Cup rajongók rögtön rávághatták, hogy ezután következik Mexikó meccse, nem kell izgulni és valóban, ahogy zajlott a meccs egyre többen lettek, a mexikóiakat nem feltétlenül érdekli a riválisok összecsapása. A kubaiak lelkesen kezdtek, támadófocit játszottak, de helyzetet nem sikerült kialakítaniuk, a sok csatát megélt Costa Rica viszont rutinos vén rókához illően egy kontratámadásból elintézte a dolgokat. Aztán még egyből. Aztán még egyből. Komolyan nem értettem a kubaiak játékát, nagyon nem érezték a védők a lestaktikát, mind az 5 góljukat hosszú előreívelt labdából, a lesvonalról induló csatár révén kapták, egyszer sem tudták ezt levédekezni. Ahogy telt az idő a ticok egyre magabiztosabbak lettek, a kubaiak egyre csüggedtebbek, a második félidő elején 2 perc alatt kaptak két gólt és ezzel minden el is dőlt, szét is esett a lelkes kis kubai csapat, amely bizton állíthatom a torna egyik leggyengébbje, meglepődnék, ha maguk alá gyürkőznék El Salvadort. Urena kettőt lőtt, Saborio egyet, neki volt még egy kapufája is, Mora talált még be, de mindnél kiszolgáltatott helyzetben volt a kubai kapus. A kubaiaknak 0-1-nél volt egy ordító ziccerük, de Gomez kihagyta, akkor már sejtettem, hogy ez a csapat nem tud gólt lőni. A mezőnyben jól játszottak, még azt is mondanám, hogy pariban voltak, de a rutintalanság meg a védelem magára hagyása megbosszulta magát. Ha bunkerfocit játszanak, nem kaptak volna 5 gólt, dehát ez a Copa de Oro. :) Costa Rica erősségét nehéz lemérni e meccs alapján, Borges szenzációs gólpassza ellenére is szürke volt, úgy néz ki a csatárok megvannak, a teljesen új védelem is jól zárt, majd meglátjuk El Salvador ellen.
