mondial

Csak összejött az álomdöntő végül, még ha nem is olyan simán, mint ahogy sokan várták.

Igazi közép amerikai derbi, két hasonló képességű csapat, valsz örült is mindkettő a másiknak. Israel megint kihagyta Osei Romerot, komolyan mondom nem értem én ezt az embert, a panamaiaknál nagy meglepetés nem volt a kezdőcsapatban.

Az El Tri összeállításában meglepetés nem volt, a legutóbbi mérkőzésen látott csapat kezdett. Tehát Talavera-Juarez, Moreno, Marquez, Salcido-I. Castro, Torrado-Barrera, dos Dantos, Guardado-Hernández

http://sportgeza.hu/futball/2011/06/24/dennis_marshall/

25 éves volt

Egy igazi közép amerikai csúcsrangadóval indult az egyenes kieséses szakasz. A három vb résztvevős Costa Rica, a 2 vb szereplős Honduras ellen. A tornán eddig látottak alapján talán egy fokkal a ticok voltak az esélyesebbek, ráadásul Hondurast a váratlan eredmények mellett, sérülések is hátráltatták. A Jamaica ellen megsérült Carlos Costly csak a kispadon kapott helyet, Delgado még ott sem, Mejia eltíltott volt és Wilson Palacios is még csak kispados. Így bekerült a csapatba végre valahára Walter Martínez, ami már egy rég megérdemelt dolog volt számára, illetve Javier Portillo is a balszélre. A ticoknál Ruiz, Saborio és Urena is kezdett, meglehetősen bátor felállásban küldte tehát La Volpe csapatát a pályára. Két igazi sok nagy csatát, vb meccseket, copa americákat megjárt tréner mindkét oldalon, közép amerikai szupersztárok és az utóbbi években az állandó csata, hogy melyik is a térség harmadik számú válogatottja. Nagy meccs!

A nap egyértelmű vesztese számomra Jamaika. Már a tegnapi meccsükön fejtegettem, hogy nem biztos, hogy a Reggea Boyz jár jobban azzal, hogy mindhárom meccsükön odatették magukat, Honduras könnyebb ellenfelet kaphat csoportmásodikként. És ez tökéletesen be is jött.

A képlet egyszerű volt. Az amcsik várható győzelme mellett, Kanadának is mindenképpen győznie kellett. Panama már továbbment, ők válogathattak az ellenfelek közt. Guadeloupe valami hatalmas bravúrral(amcsi kieséssel)juthatott volna csak tovább, ezzel együtt még mind a négy csapatnak volt továbbjutási esélye és ötödikként még ott volt El Salvador is ugye, aki rimánkodott a kanadai pontvesztésért.

Az első mérkőzésen nagyon egyszerű volt a helyzet. Guatemalának a továbbjutáshoz 3 góllal kellett vernie a Spice Boyzt, hogy így a csoportharmadikok versenyében tutira megelőzzék El Salvadort és a grenadaiak eddigi teljesítményéből kiindulva ez nem is tűnt nehéz feladatnak. Elég gyenge csapattal jöttek a tornára, gyengébbek mint 2 éve, akkor azért voltak szorosabb meccseik is. Őszintén szólva a grenadai himnuszt baseball sapkában éneklő Adams edzőről mindent gondolok csak azt nem, hogy vérprofi a szakmájában. A guatemalaiknál újfent kezdett Marco Pappa, aki meg is hálálta a bizalmat, szétzilálta a grenadai védelmet. Könnyedén hozták a várt különbséget elsősorban neki köszönhetően. A balbekk Gallardo játszott még kiemelkedően és végre Carlos Ruiz is betalált. Így a balszerencsésen indult tornán megvan az első számú cél a továbbjutás.

A másik mérkőzésre az aréna is megtelt, Honduras szinte hazai pálya mellett játszhatott. Igazából komoly tétje csak a helyezéseket tekintve volt a mérkőzésnek és nem biztos, hogy a csoportelső járt jobban...a los catrachos egyetlen helyen változtatott, a védekező felfogású Thomas helyén Mejia kezdett és így támadóbb lett a csapat, úgy tűnt a hondurasiak rámennek a csoportelsőségre. Ellenben Jamaika teljesen felforgatta csapatát, kimaradt Shelton, a védelem teljesen átalakult és Ricketts sem védett. De legalább a Grenada ellen álomgólt lövő Omar Daley bekerült a kezdőcsapatba. Szóval úgy nézett ki, hogy hondurasi akciókkal fog kezdődni a meccs, aztán mindenki nagy meglepetésére a Reggae Boyz irányította a játékot, ha nem is fociztak döntő fölényben, de mindenképpen jobbak voltak. És aztán a catrachok elveszítették Carlos Costlyt, aki megsérült. Hiába állt be Nunez a helyére, Jamaika a vezetést is megszerezte egy igen szerencsés góllal, jó persze Johnson remek alakítása is kellett hozzá. Richardsról újfent kiderült, hogy remek játékos, Jamaica megérdemelten vezetett és végül nyert is, még egy tizenegyest is kihagytak, ill Valladares javított, ha egyáltalán hibás volt a gólnál. És bár a hondurasiak mindent megtettek a második félidőben, Walter Martínez ismét remek csere volt egyébként, a vége maradt az 1-0. És ebből Jamaika számára még lehet az Egyesült Államok is a negyeddöntőben...

Kezdjük az egyszerűbb meccsel, ami időrendben is előrébb volt és, ami létfontosságúnak tűnt a továbbjutás szempontjából. A kanadaiak az eső meccsükön masszív csapat benyomását keltették, míg a Gwada Boyznak nagyon nem volt szerencséje Panama ellen, de most sem. Már a 4.-ik percben kiállították Lambourde-ot(amúgy meg lehetett adni), emberhátrányban játszhatták le az egész meccset, aminél demoralizálóbb nem sok minden van egy focimeccs kapcsán. Kanada fölényben is játszott, sorra dolgozta ki a helyzeteket, Ali Gerba fizikai fölényét is kihasználva, aminek aztán a második félidő elején meg is lett az eredménye egy tizenegyes formájában, ami azért jegyezzük meg elég véleményes volt. Guadeloupe nem tudott feltámadni már, úgy néz ki egy remek érának a végére értünk és ezek a játékosok inkább a veszekedésben veszik fel a harcot a többiekkel. Azért jegyezzük meg, hogy a 2 meccsen a bírók sem nagyon támogatták őket. Nagyon minimális esélyük van a továbbjutásra és ahhoz az Egyesült Államokat kéne legyőzniük és kiejteniük. Nem fogják. Kanada sem lehet büszke az eddigi teljesítményére igazán, nekem a három valószínű utolsó helyezett mellett, ők hiányoznának a legkevésbé a negyeddöntőben.

A másik meccs vitathatatlanul a torna eddigi legjobb mérkőzése, egy igazi panamai hősköltemény, amely eredmény kiírhatatlanul beleivódik a panamai futball történelmébe. Az amcsik már Kanada ellen sem tündököltek, persze rendben volt a teljesítményük, komolyan nem dolgoztatták meg őket a juharlevelesek, mégis nagy volt a kontraszt a mexikói csapat teljesítményével összehasonlítva, mert hát az elkerülhetetlen, hogy ezt a két csapatot összemérjék egy Copa Oron ugye. Minden ugyanúgy kezdődött, ahogy Kanada ellen, jöttek az amerikai támadások, Dempsey vezérletével, Panama nagyon a felezővonalat sem lépte át, de ha átlépte abban lehetett veszély, mert ez a Tejada, Blas Perez csatárkettős a térség egyik legjobbja. Aztán egy kósza kontrából össze is jött a panamai vezetés, az amerikai védelem kitett magáért, Tejada bedobta magát, majd nem sokkal később egy tizenegyest is összehoztak, így már 2-0 volt, Panama a fellegekben, az amcsi nézősereg döbbent csendben. Nem is tértek magukhoz egészen a második félidő 20.-ik percéig, körülbelül akkor indították be az offenzívát, a cserék nagyon jól sültek el, a panamaiak is elfáradtak és ahogy egyre kutyábbul vették a levegőt, úgy lett egyre több 100%-os helyzete az amerikaiknak. De csak a szépítés jött össze, Goodson úgy ahogy, de javította hibáját, mindenesetre ez a meccs a védelmen ment el, talán most már jöhet Onyewu úgy gondolom. Az amerikaiak még szimpatikusak sem tudtak lenni, Dempsey a kapusba rúgott bele, a csereként beállt Bedoya eljátszott tizenegyese miatt nem lesz keresett Hollywoodban, míg Goodson a remekül játszó Barahonát semmisítette meg idegességében, szóval az ember a végére már nagyon szurkolt a derék Los Canalerosnak. A vége 2-1 tehát a kapus Penedo, a védelem oszlopa Baloy(MOM!), a balhátvéd Luis Henriques, a középpályán Gómez és a cselgép Barahona, a jobbszélen Cooper és elől természetesen Blas Perez és Tejada remek teljesítményt nyújtott. Az amerikai nem változtattak az első meccs óta, van egy olyan érzésem, hogy a következő meccsre fognak, ahol a Gwada Boyz ellen az iksz is elég lehet nekik, de hát az nagy égés lenne, ha harmadikként Mexikóval negyeddöntőznének. Panama meg továbbjutott!

Most kicsit ugrunk a meccsek sorrendjében és előrevesszük az A csoport harmadik körét, amit tegnap éjjel bonyolítottak le.

Az első meccs Salvador és Kuba összecsapása volt, ahol a tét Salvador számára volt jelentős, győzelemmel, lehetőleg minél nagyobb gólkülönbségű győzelemmel volt még esélyük a továbbjutásra, persze ez más csapatok teljesítményétől is függ, még most is. Halványan még a második helyre is volt esélyük egy nagyon nagy gólkülönbségű kiütéssel, de ehhez az is kellett, hogy az El Tri verje szarrá a ticokat. Salvador megtette, amit megkövetelt a haza, végre Ramirez is pályára lépett és ők ketten Zelayával szarrá alázták szegény szigetországiakat. Osei Romero már az előző Copán is remekül játszott, számomra érthetetlen volt eddig a mellőzése, Salvador nagyon simán nyert és még arra is vigyázott, hogy legalább akkora különbséggel ahogy Costa Rica tette, így alakult ki a 6-1-es végeredmény. A csereként beálló Quintanilla és a végre pályára kerülő amerikai születésű Alvarez pedig azt is bizonyította, hogy van potenciál a kispadban is, remélem továbbmennek.

Nagy hype előzte meg a Costa Rica-Mexikót, ami érthető is, hisz két éve idegborzoló elődöntőt vívtak egymással a felek, Mexikó legkeményebb meccse volt az akkor. Na meg ez a meccs mindig rangadó, Costa Rica 3-szor szerepelt azért világbajnokságon. Mexikónak azonban remek csapata van, tényleg nehéz elképzelni, hogy ki fogja ezt a csapatot megállítani. Talán az amcsik, de nekik is nehéz dolguk lesz. Mindenesetre más nemigen. Én a magam részéről a képzeletbeli harmadik helyre tettem az eddig mutatott játék alapján a ticokat, ehhez képest nagyon simán nyertek ellenük, egy egyfélidős rohamnak köszönhetően. Ezúttal a két szélső Barrera és Guardado volt nagy formában, Chicharito most nem rúgott gólt, Guardado viszont talán a torna gólját is bevágta. Talavera-Juarez, Marquez, Moreno, Salcido-Castro, Torrado-Barrera, dos Santos, Guardado-Chicharito. a ticoknál Borges egyelőre a tornán nem találja önmagát, de a csatárok remekek, most a csereként beálló Urena talált be, de Saborio és Ruiz is jó játékos. 4-0-ás félidőnél Salvador elkezdett reménykedni, hogy talán második lesz, de a másodikban visszavettek a mexikóiak.

Így a csoport végeredménye:

1. Mexikó 9 pont

2.Costa Rica 7-5 4 pont

3. Salvador 7-7 4 pont

4. Kuba 0 pont

Kicsit le vagyunk maradva, de nem baj. :)

A B csoport második fordulójának nagy kérdése az volt, hogy Jamaica az első meccsen nyújtott, 98-asra emlékeztető, szép támadásos fociját be tudja e egy komolyabb ellenfél ellen is mutatni, mert hát valljuk be őszintén Grenada azért nem a futballelit. Engem sajnos annyira nem győztek meg a második meccsen, még ha megérdemelten is verték Guatemalát. A torna eddigi talán legunalmasabb meccse volt, Guatemala nem tudom, hogy akar továbbjutni, ha nem akar támadni, reménykeltő Honduras elleni első félideje sehol sem volt. Phillips két gólt rúgott, a jamaicaiak balszélsője mindenképpen kulcsember a csapatban, kétszer került a védelem mögé, két gól lett belőle. Richards a csapat esze, Shelton és Johnson most nem brilliroztak, Omar Daley első meccses szépségdíjas gólja ellenére sem kapott lehetőséget. Guatemalánál nem sok kevésbé balszerencsés csapat van ezen a Copán, ugye kezdődött a válogatottsági rekorder Ramirez sérülésével, aztán az első meccsen ugye volt a két kiállítás, most Noriegát állították ki, Figueroa pedig nem sokkal beállása után megsérült(horror, csak erős idegzetűek nézzék meg az esetet, olyan szerencsétlenül esett, hogy könyökben visszafelé fordult el a karja), amivel ki is kellett használni a harmadik cserét. Csakhogy utána a csapat legjobbja Contreras is megsérült, egy ideig úgy nézett ki 9 emberrel fejezik be ezt a meccset is, szerencsére ő azért tudta folytatni. A guatemalai paraguayi kapitányt meg egyszerűen nem értem, hogy miért nem kezdette Marco Pappát, aki Honduras ellen a legjobb volt és most igazolta le a Newcastle. Csereként hozta be a szünetben, de most lófaszt sem ért. Egyértelmű, hogy a Los Chapines legjobb játékosa, legalábbis szerintem.

Hondurasra is kíváncsiak lehettünk, hogy végre elkapják e a fonalat. Erre tökéletesnek látszott a Grenada elleni meccs. Palacios továbbra is sérült, Espinoza és Núnez pedig nem kezdő játékos Suareznél, de Grenadát azért nélkülük is illett több góllal legyőzni. Ez végül össze is jött, sőt, kiütés lett a vége köszönhetően elsősorban három embernek: Costlynak, aki mesterhármast rúgott, Bengtsonnak, aki kettőt vállalt, de még adott két gólpasszt is és a remekül játszó Oscar "Boniek" Garciának, aki három gólpasszt vállalt be, lehet személyében megtalálták azt az irányító játékost, aki eddig annyira hiányzott? A beceneve azért sok mindent elárul. :) Azért a meccs nem így kezdődött, bántóan tanácstalan volt Honduras az elején, Grenada pedig nagyon fogalmatlan, de fogalmatlansága közepette belőtte első Copa de Oros gólját, ami aztán felébresztette az ekkor még a kispadon kínosan feszengő Suarez csapatát. Costly, Bengtson és "Boniek" kihúzta a lecsóból csapatát, a második félidei cserékkel pedig jól bánt Suarez, Martínez új lendületet hozott, ahogy később Núnez is, remekül játszottak, míg a harmadik csere Mejia gólt is lőtt. Így a vége 7-1 lett, tehát amíg Grenada történelmi gólt lőtt, történelmi vereséget is szenvedett. Honduras pedig visszatért, végre úgy láttuk őket játszani, ahogy egy vb résztvevőtől illik.

Jamaica már biztos továbbjutó a csoportból.

Chuck Blazer, aki nagy fejes a Concacafnál, úgy nyilatkozott, hogy ma üléseznek arról, hogy engedélyezzék e Mexikónak, hogy a kiesett játékosokat pótolják e vagy sem. Ez abból a szempontból érdekes és nem biztos, hogy fair play gyanús, mert, ha egy csapatból sérülés miatt 5-6 játékos kiesik, nem valószínű, hogy hasonló felmerül. Itt látszik, hogy a stadionok azért elsősorban Mexikó miatt telnek meg, ott érdekli az embereket a legjobban az esemény, az El Tri nélkül azért ez a torna sokkal kevesebbet ér...

Közben Ruben Israel a salvadoriak kapitánya próbálja a maga malmára hajtani a balhét, mintegy nyomást helyezett a Concacafra, hogy mi lesz az ő meccsükkel, amikor ők becsületesen készülnek, dopping nélkül meg minden. Ő sem lett szimpatikusabb.

Az öt mexikóit tehát kizárták a keretből és mivel már Osorio is elhagyta a csapatot már csak 17-en vannak. A szövetség azóta próbálja magyarázni a dolgokat, miszerint fertőzött hússal kerülhetett a szervezetükbe az említett szer, ugyanaz a hivatkozási alap, mint a bicajos Contador esetében. Mindenesetre ezek a játékosok már nem játszhatnak a továbbiakban, ami főleg Ochoa és Rodriguez esetében nagy érvágás lehet a későbbiekben. Bár Maza Rodriguez pótlására ott van ugye Rafa Marquez. Szó volt arról is, hogy az El Salvador elleni meccs eredményét törlik, de az elég mulatságos lenne.

A második meccs volt az övék, de ha már így belekezdtünk a mexikói témákba folytassuk is azzal. Szóval nem sok kellemesebb ellenfél van Kubánál, az El Trinek is jól jött most a nagy sokkhatásra. Nagyon simán győztek, a Salvador elleni meccsképet hozták, remek ez a Barrera, dos Santos, Guardado, Chicha négyes. És van cserecsatár is, de Nigris bizonyította, hogy lehet rá számítani, újfent egy góllal. Chicharito már 5 gólnál jár! Tavares-Juarez, Marquez, Morales, Salcido-Torrado-Barrera, dos Santos, Guardado-Chicharito, Reyna volt a kezdőcsapat. Juarez, Barrera, dos Santos és Chicharito nyújtott átlagon felülit, a csereként beálló Hernández a jobbszélen remekül szopatta a kubai védelem bal oldalát, jelezve De Nigris után, hogy van élet a padon is. Két meccs után 6 pont, 10-0-s gólkülönbség, ilyen jó kezdés nem volt még a Copa de Oron, kicsit félek, hogy marad e ebből a végére is...A Costa Rica elleni utolsó meccs nem oszt nem szoroz, érdekes lehet viszont annyiból, hogy ha elveszítik elkerülik a négy között a jenkiket. De ez a hűvös mexikói tréner De la Torre egyenesebb ürgének néz ki nekem.

"Chepo" De la Torre

 A másik meccs sokkal izgalmasabb és drámaibb volt, a végén a sors igazságot szolgáltatott, mert Saborio ennyi helyzettel Copát tudna nyerni csapatának. A bíró sem Costa Ricát segítette, La Volpe ki is volt akadva rendesen. Marrufo játékvezető aztán a meccs végére elérte, hogy mindkét fél gyilkos emlékekkel gondoljon rá, mert az ígért 4 helyett 5 percet hosszabbított, hát persze, hogy kiegyenlítettek a ticok. :) Zelaya meg bebizonyította annak jogosságát, hogy a mexikóiak ellen 40 méterről is rálőtték a szabadokat. :) Igazságos döntetlen, El Salvador viszont max a nem biztos továbbjutásnak örülhet, mert ott valszeg jönnek az amcsik. Nem nagyon lesznek már ebben a csoportban 3.-iknál jobbak. Amúgy hiába a jobb egyéni teljesítmények, Costa Rica végig fölényben játszott, jobb csapata van, mint El Salvadornak. Sőt megkockáztatom jobb, mint 2 évvel ezelőtt és akkor tizenegyesrúgásokkal estek ki Mexikó ellen az elődöntőben. Na majd meglátjuk.

Pörögnek az események, pedig még meccs sincs...a mai meccsek helyszínén az észak karolinai Charlotte Bank of Amerika Stadiumban evakuálni kellett a nézőket, mert a kezdés előtt elektronikus vihar! támadt. Én még ilyen indokkal nem hallottam meccs csúszást...

és még ennyit életemben nem láttam beszélni Hugo Sanchezt :)

Pár órával a meccs előtt a mexikóiak 5 játékosukat kizárták a keretből, mert lebuktak a házi doppingvizsgálaton. A névsor a következő: Ochoa, Maza Rodriguez, Duenas, Bermúdez és Zinha. Ráadásul az edzőtáborban csinálták tutira, mert mindannyian ugyanazzal a szerrel(clenbuterol)buktak le. Így kell egy ígéretes szereplést jól elbaszni! De legalább már tudom, hogy Zinha miért volt a keretben! Ochoa és Rodriguez tuti kezdőjátékos volt. Mexikóban persze óriási balhé van, nagy kérdés, hogy hat ez a csapatra...

Szegény kis Gwada Boyz, nem indulhat a vb-n ugye szemét franciák miatt, lenyilatkozzák, h ez a torna olyan nekik, mint egy világbajnokság, a Marseillest kell hallgatniuk himnusz gyanánt és akkor az első meccsük egy ilyen, tulképp az első félidő utolsó negyed órájában minden eldőlt...ámbátor Panama jobb volt. A Marea Roja nagyon kis masszív csapat, nem véletlen a 2005-ös ezüstérem, az egyik legdinamikusabban fejlődő csapat a térségben. Ámbátor Jovial második góljánál biztos izgultak azért. :)

A jenkik hozták a kötelezőt. Jermaine Jones a Schalkéből mostanában tejesen kiszorult ütközőember kapta meg Edu helyét, más komolyabb meglepetés nem volt a kezdőben. Howard-Cherundolo, Goodson, Ream(új ember a védelemben), Bocanegra-Dempsey, Jones, Bradley, Donovan-Agudelo, Altidore

Sima liba volt, de nem éreztem akkora fölényt, mint a mexikóiak bemutatkozó meccsén. Igaz az ellenfél is talán erősebb volt, a juharlevelesek jól tartották magukat, sztem jobb csapatuk van, mint 2 éve. Az Egyesült Államok nem volt annyira meggyőző, mindenesetre tulképp ez a vb csapat, nevekben nagyon jól állnak. Egyelőre Mexikó nekem meggyőzőbb volt.

Ha van ilyen, akkor mindenképpen a halálcsoport, hisz két korábbi győztes is itt van(Kanada, Usa), a saját kis vb-jüket játszó, az utóbbi tornákon nagy meglepetéseket okozó Guadeloupe és a kemény panamai válogatott, az Egyesült Államok mögött megjósolhatatlan a sorrend.

Egyesült Államok: mindenki itt van, aki számít, a legerősebb csapatuk ez, nem úgy mint két éve, amikor a B válogatottal jöttek el és súlyos vereséget is szenvedtek a döntőben. Az angol bajnokság egyik legjobb kapusa Howard, a védelemben Bocanegra, a nagy tornákon mindig remekül játszó Onewu, Cherundolo, a Dempsey, Donovan, Bradley, Edu középpálya adott, elől Altidore bármelyik csapatba beférne a tornán, kivéve a mexikóiakat. FReddy Adu kapott még egy utolsó második esélyt, ő a nagy meglepetés Bradley kapitánytól a csapatban, illetve a csatársorból kimaradt Chandler bekerült viszont az előző MLS idényben jó szezont futó Wondolowski, kötelező nem csak továbbjutniuk, hanem a döntőben is szerepelniük, már csak azért is, mert idén nincs Konföderációs kupa, nincsenek vb selejtezők, nincs Copa America. Meg kell nyerniük a tornát, ez egyértelmű, ez az elvárás odahaza.

Kanada: Nagyon fogadkoznak, hogy ez az utóbbi éves legjobb csapata és különben is ellenük még az USA sem mehet biztosra, hisz az igazi rangadó lesz. Egyfolytában a 2000-es csapatról beszélnek, amelyből egyébként már csak De Rosario maradt hírmondónak. Én nem érzem őket erősnek, simán el tudok képzelni nekik egy utolsó helyet a csoportban. A védelemből McKenna, a csapat nélküli Klukowski, a középpályáról a már otthon játszó de Guzman, Hutchinson, míg elölről a bundesligás tapasztalatokkal felvértezett Friend lehet ismerős. Na meg persze Ali Gerba, aki a legutóbbi tornán is mindig kezdő volt, de, hogy miért?

Panama: Guatemala és Honduras között lehet játéktudásban, az előző tornán meglepően masszívak voltak, ott van Tejada, akit egykor megválasztottak a torna legjobb játékosának is és Dely Valdes a kapitányuk!

Guadeloupe: Francia fennhatóság alatt fociznak, a vb selejtezőkön sem indulhatnak, így nekik ez mindenképpen mini vb és az utóbbi időkben jól is szerepelnek. Nagyon motivált játékosokból áll a csapatuk, akik többségében Európában fociznak, Fleurival, Auvray, Tacalfred mind a tornán lett ismert játékos. Meglátjuk idén villantanak e, ellenük senki sem mehet biztosra. Na jó, talán a jenkik igen.

Na végre az első igazi rangadó! Az első kemény meccs, ahol ugyan van esélyes, de senki sem hitte, hogy a tornán eddig tapasztalt különbség lesz a csapatok között. A két csapat valószínű bevándorló honfitársai remek hangulatot teremtettek, igazi hamisíthatatlan közép amerikai derbi volt ez, mindennel, ami kell ilyenkor! Honduras remekelt januárban a Centroamericana kupán és ugye a tavalyi vb-n is ott, az edzőjük is igen nagy név ezen a szinten, hiszen a kolumbiai Suarez 2006-ban az ecuadori válogatottat vezette a nyolcaddöntőig a világbajnokságon. Ezzel szemben nem túl biztató jelek kísérték a meccs felvezetését számukra, hiszen a védelem két fontos tagja a Celticben berobbanó Izaguirre és a Premier Leagueből ismerős Figueroa is kiesett sérülés miatt. Guatemala meg nagyon fogadkozott, számunkra talán az MLS-ben profiskodó Ruiz lehetett ismerős a meccs előtt, de egy igen masszív kis csapatról van szó, amely a továbbjutásra igencsak esélyes.

Szóval egy hatalmas Carlos Costly helyzettel kezdődött a mérkőzés, még éppen emésztgettük magunkban, hogy Wilson Palacios nem kezd, amikor a vb-t sérülés miatt kihagyó csatár, hatalmas ziccerben lőtt mellé. Ezzel együtt meglepő módon Guatemala irányította a játékot, de nagy helyzetet nem sikerült kialakítaniuk, az egész meccsen nem kellett komolyan játékba avatkoznia Valladores kapusnak. Nem úgy a másik oldalon Jereznek, hisz hiába a guatemalai mezőnyfölény a nagy helyzeteket a hondurasiak hagyták ki, főleg Garcia volt elemében, rúgott egy hatalmas kapufát illetve már a kapust is kicselezte, de kisodródott. Így ért véget az első félidő, amelyben érdemes megemlíteni a guatemalai Pappa játékát a balszélen, míg másik oldalon Garciáét, a remekül labdát tartó Costlyt illetve a védelem két alappillérét Chavezt és Bernardezt. A második félidőben jelentősen változott a játék képe, Honduras kezébe vette az irányítást és Costly irányításával megindult, sorra dolgozták ki a helyzeteket, főleg azután kaptak vérszemet, hogy a guatemalaiak 10 emberre fogyatkoztak. Cabrerát állították ki, második sárga lapos figyelmeztetéssel egy ártalmatlan szituáció után, aminél még csak nem is szabálytalankodott. Nem sokkal később a csereként beállt Medinát is leküldte a bíró, így Guatemala kettős emberhátrányba került, nem is lehetett más célja, csak az eredmény őrzése. Nem is mentek a szomszédba időhúzás terén, az utolsó negyed órában rengeteget állt a játék, csoda is, hogy Jerez kapus megúszta sárga nélkül. Emellett remekül is védett egyébként, így hiába volt a kicsit értelmetlen mód kispadra ültetett Núnez és Walter Martínez beállítása, az eredmény maradt 0-0.

A B csoport küzdelmeivel folytatódott a második nap és egy igazi karibi rangadóval. A Reggea Boyz a Spice Boyz ellen. :) A jamaicai csapatra sokan azt mondják, hogy jobb, mint a 98-as történelmi és mivel tavaly megnyerték a Karibi kupát, kíváncsian vártam, hogy mit mutatnak. Nagy meglepetés nem volt a kezdőkben, sérülés miatt hiányzott a jamaicaiaktól Cummings, aki az MLS-ben játszik és biztos helye lett volna a kezdőben. A grenadaiakat a torna legszerényebb képességű társaságának tartják, bár erősebb csapatuk van, mint két éve, amikor gólt sem tudtak rúgni, hisz egy csomó angol születésű játékost hívtak meg az ottani sokadosztályból. Két jelentős hiányzójuk volt, két MLS játékos, Kittson Bain és Joseph, talán a két legjobb játékosuk, tehát nem éppen kedvező előjelekkel álltak neki a mérkőzésnek. Amely erősen foghíjas lelátók előtt kezdődött, talán pár százan ha voltak, dehát itt is a főmeccs a második mérkőzés ugye, szóval nem kell félteni a tornát. Speciel az amerikai karibi bevándorlók annyira nem érdeklődnek a futball iránt, illetve nincsenek annyian(?).

A körítéshez stimmelő volt a játék is, elég lanyha iram, de a tudáskülönbség már az elején szembetűnő volt, Jamaica egy klasszissal mindenképpen jobb Grenadánál és nem is túlságosan erőltették meg magukat, ha egyáltalán tudnak olyat. :) Abszolút lemérhetetlen egy ilyen meccsből, hogy mire lesznek képesek majd egy komolyabb csapat ellen. Grenada teljesen elképzelés nélküli futballt mutatott, nemhogy gólhelyzetük, valamirevaló lövésük sem volt, a felezőpályát sem nagyon lépték át. Főleg az első gól után, amit a Norvégiában profiskodó Luton Shelton szerzett. Jó ez a támadóhármas, Richards, Johnson, Shelton, alaposan megkavargatták a grenadai védelmet. Richards benne volt az első két gólban, Johnson a végén már burleszkszerű szituációkba is keveredett helyzetkihagyásaival, télleg nagyon nehéz lemérni a csapatuk valós tudását ebből a mérkőzésből. Phillips is nagyon jól játszott a balszélen, a végén még a cserék is összehoztak egy gólt, Omar Daley gólja a torna eddigi legszebb találata. Az egykori fradista Morrison is helyet kapott a csapatban, ezzel ki is pipáltuk a torna egyetlen(ööö...tudom elég erőltetett)magyar kapcsolatát. Kell a gólkülönbség javítás, azért Guatemala és Honduras keményebb ellenfél lesz!

A hangulat már pazar volt a kezdésre, majdnem telt ház, mintha az Azték stadionban lettünk volna. Nem hiába, Mexikó fullos csapattal jött, csak Vela és Johnny Magallón hiányzik, már akinek, hisz ők amúgy sem lennének kezdők. Az amcsik elleni párharc igazi gigászok csatája is lehet majd, mert hát ők sem aprózták el a neveket. Látva a meccset nem tudom, hogy ki tudná addig Mexikót megállítani..Talán Marquez kispadra ültetése volt az egyetlen meglepetés a kezdőcsapatban, amúgy a kapuban végre visszafoglalta a helyét a nem csak nagyon tehetséges, de végre nem a törpekapus kategóriába tartozó Ochoa, a védelemben Juarez, Fernandez, a Hollandiában focizó Moreno és a veterán Salcido, előttük Israel Castro(talán itt játszhatna majd Marquez)és Torrado szűrt, míg a támadósor a vb-n látott: a két szélen Barrera és Guardado, dos Santos pedig tömködi labdákkal elől Chicharitot, aki talán a torna legnagyobb sztárja. Minden idők egyik legerősebb Gold Cupos csapata, ez biztos. A salvadori csapatban nekem meglepő volt, hogy Romero és Sanchez sem kezdett, a salvadori szülőktől származó USÁ-ban született Alvarez meg sérülés miatt hiányzott.

Mexikó szokásosan kezdte a Gold Cupot, nyögvenyelősen, legalábbis az első félidőben. A kapujukhoz szegezték szegény salvadoriakat, akik azért néha megkaparintották a labdát, veszélyes ellentámadásokat vezettek és ha pontrúgást kaptak, akár 40 méterről is rálőtték, ilyesmiből is született a mérkőzés első helyzete, a szitáló labdánál Ochoa azért résen volt. Barrerának volt egy nagy helyzete, de alapvetően meddő volt a mezőnyfölény, Chicharitonak nem nagyon ment dos Santos és Guardado halvány volt. Tényleg egyedül Barrerában lehetett bízni, aki alaposan megforgatta nem egyszer Hernándezt.

Nem úgy a második félidőben! Nem tudom mit mondhatott fiainak de la Torre, aki egyébként látszólagos nyugodtságával eléggé tekintélyteremtő jelenség a kispadon, de a mexikóiak százszázalékra pörögve kezdték a második félidőt és ugyan hatalmas szerencsével, de hamar vezetést szereztek a remekül játszó Juarez révén. Utána meg már ment minden mint a karikacsapás, Zelayának ugyan volt még egy nagy helyzete, de ezzel a salvadoriak ki is pukkadtak és sorra kezdték kapdosni a gólokat, elsősorban a nagyon feljavuló Guardado és dos Santos remek játékának köszönhetően. Chicharito meg, amikor helyzetbe került belőtte, őt is felszabadította az első 2 gól, mert előtte tiszta ziccerben a remek reflexű Montesba lőtte a labdát. Akkor még úgy éreztem, hogy talán félnek is egy picit a salvadori csodakapustól, de aztán a későbbi gólok némelyikében már ő is benne volt. És Hernández háromszor talált be. 20 perc alatt lőttek egy négyest a mexikóiak és utána is mentek, az ember érzése az volt, hogy már az első kör után sem akarnak másodikak lenni, a cél az öt gólos különbség volt, ami össze is jött. A salvadori csapatban nekem kifejezetten tetszett az Alas testvérpár? játéka. Costa Rica ellen a továbbjutásért fognak harcolni, mert a gólkülönbségük különben nem túl biztató, egy esetleges vereséggel valószínű a búcsú. És nehéz dolguk lesz a két meccset látva, ráadásul elvesztették a tizenegyes előtt kiállított Gonzalezt is a védelemből...

Mindenképpen meglepő volt a kezdőcsapatokat elnézve, hogy a costa ricaiaknál nem szerepelt a nagy dérrel dúrral beharangozott Ruiz, őt lehet, hogy későbbre tartogatja La Volpe? Ha már itt tartunk jegyezzük meg, hogy a tornán két edző van, amely nyert már Gold Cupot, az amerikai Bradley és La Volpe. Azt is mondhatnánk, hogy a ticok legnagyobb sztárja a kapitány. Persze csak egyelőre. Itt van pl Borges, akit az előző tornán fedezett fel magának az amerikai kontinens(Európa azért még nem nagyon, bár Norvégiában jól ismerik)és, aki mára csapatkapitánnyá és igazi kis közép amerikai Xavivá nőtte ki magát. Urena játszott Ruiz helyén és a meccset elnézve nem érdemtelenül, a csatártársa Saborio lett, akinek neve még úgy ahogy ismerősen csenghet a vájtfülüek számára. Azért vannak hiányzók a csapatból, a meccs előtt meginterjúvolt Alonso mindenképpen az, ő simán beférne valamelyik szélső poszton, Bolanos ezúttal a balszélről, míg a másik oldalon Mora segítette a támadásokat. A kubaiaknál nincsenek ismerős nevek, fogadkoztak a meccs előtt, hogy legutóbb oda vissza ikszeltek Costa Ricával és mivel nem láttuk még őket játszani bármit el tudtunk róluk képzelni, igazi sötét lónak tűntek a meccs előtt.

Láthatóan a ticok sem tudták mire számíthatnak, mert mintha meglepődtek volna a kubaiak kezdeti lendületén, a karibi oroszlánjai nem álltak be, próbáltak gyors iramot diktálni, amiből következően remek iramú kis meccset nézhettünk. A Cowboys stadionban rendezték a találkozót eléggé foghíjas lelátók előtt, annak ellenére, hogy a híradások szerint az összes jegyet eladták. Persze a rutinosabb Gold Cup rajongók rögtön rávághatták, hogy ezután következik Mexikó meccse, nem kell izgulni és valóban, ahogy zajlott a meccs egyre többen lettek, a mexikóiakat nem feltétlenül érdekli a riválisok összecsapása. A kubaiak lelkesen kezdtek, támadófocit játszottak, de helyzetet nem sikerült kialakítaniuk, a sok csatát megélt Costa Rica viszont rutinos vén rókához illően egy kontratámadásból elintézte a dolgokat. Aztán még egyből. Aztán még egyből. Komolyan nem értettem a kubaiak játékát, nagyon nem érezték a védők a lestaktikát, mind az 5 góljukat hosszú előreívelt labdából, a lesvonalról induló csatár révén kapták, egyszer sem tudták ezt levédekezni. Ahogy telt az idő a ticok egyre magabiztosabbak lettek, a kubaiak egyre csüggedtebbek, a második félidő elején 2 perc alatt kaptak két gólt és ezzel minden el is dőlt, szét is esett a lelkes kis kubai csapat, amely bizton állíthatom a torna egyik leggyengébbje, meglepődnék, ha maguk alá gyürkőznék El Salvadort. Urena kettőt lőtt, Saborio egyet, neki volt még egy kapufája is, Mora talált még be, de mindnél kiszolgáltatott helyzetben volt a kubai kapus. A kubaiaknak 0-1-nél volt egy ordító ziccerük, de Gomez kihagyta, akkor már sejtettem, hogy ez a csapat nem tud gólt lőni. A mezőnyben jól játszottak, még azt is mondanám, hogy pariban voltak, de a rutintalanság meg a védelem magára hagyása megbosszulta magát. Ha bunkerfocit játszanak, nem kaptak volna 5 gólt, dehát ez a Copa de Oro. :) Costa Rica erősségét nehéz lemérni e meccs alapján, Borges szenzációs gólpassza ellenére is szürke volt, úgy néz ki a csatárok megvannak, a teljesen új védelem is jól zárt, majd meglátjuk El Salvador ellen.

A B-csoportból lesz talán a legkönnyebben továbbjutni harmadikként, mert itt tűnik a legkevésbé megjósolhatónak az első hely sorsa(nincs Mexikó és USA), illetve itt szerepel a torna leggyengébb csapata Grenada. A csoport favoritja a tavalyi vb résztvevő

Honduras: amely a tornán elég gyengén szerepelt, nem sok mindenre emlékezhetünk belőlük, még gólt sem tudtak rúgni. Átalakulóban van a csapat, neves új kapitányuk van Suarez személyében, aki 2006-ban a második körig vitte Ecuadort a vb-n. A csapatból sokan visszavonultak a vb után, nincs már Suazo, Carlos Pavón, Guevera, Turcios, Edgar Alvarez(ő speciel a tornán nem játszik). Ráadásul a torna előtt pár nappal megsérült a hatalmas igéret Izaguirre, akit a skót bajnokság legjobbjának választottak, továbbá a wigani Figureoa is visszamondta a szereplést, szóval a védelem két alappillére máris kiesett. Ezzel jelentősen gyengültek a Catrachosok. Januárban megnyerték a Centroamericana kupát, ami mindenképpen biztató jel lehet. A vb-vel ellentétben Carlos Costly a csapatban van és ott van Palacios, Espinoza, Nunez és Martinez is, meglátjuk mire lesz ez elég. A csoportból való továbbjutásra mindenképpen.

Guatemala: nem nagyon ismerhetjük az ország válogatottját, a legutóbbi Gold Cupra meglepetésre nem jutottak ki, talán a Philadelphiában focizó Ruiz a legjobb játékosuk.

Grenada: Nem sok jót tudok róluk mondani, a 2 évvel ezelőtti tornán is nagyon simán estek ki, rúgott gól nélkül, a pofozógép szerepét betöltve. A New England-i Joseph a legismertebb játékosuk, a másik az amerikai légiós Bain, akitől az első gólt várják, megsérült pár nappal a torna előtt.

Jamaica: Ebből a csoportból úgy tűnik kötelező a továbbjutás. Jó hírek érkeznek a Reggea Boyz háza tájáról, megnyerték a Karibi Kupát és a világranglistán is negyedikek a Concacaf zónában. Nincs már Gardner, és Fuller sincs a keretben, amit sajnálhatunk. Van viszont az egykori ferencvárosi Morrison, aki az egyetlen kapocs az egész tornán Magyarországgal. Kicserélődött a csapat, Cummings,a ki az MLS-ben játszik állítólag nem bevethető a csoportmeccsek alatt. De én meglepődnék, ha nem jutnának tovább.

Az első benyomásaim a kereteket böngészve vegyesek. Nagyszerű, hogy Mexikó és az Egyesült Államok a legerősebb csapatával vesz részt az eseményen(keretek itt), de ebből következtethetően a többieknek nincs sok esélyük. Vagy legalábbis még most nem látszik, hogy melyik csapatnak lenne. Persze könnyen rávághatnánk, hogy ott van Honduras, amely a tavalyi világbajnokságon is szerepelt, vagy a mindig jó Costa Rica, az egykori győztes Kanada vagy a világranglistán vb résztvevők mögött helyet kapó Jamaica, de valójában ezek a csapatok mostanában jelentős változásokon mennek át, nehéz elképzelni, hogy melyik szorítja meg majd a két nagyot. Ezzel együtt is minden idők egyik legszínvonalasabb tornája lehet az idei, a 2 évvel ezelőttinél biztosan több jó játékos van itt. Az az igazság, hogy az igen szerény képességűnek tűnő Grenada, Guatemala és Kuba kivételével bárki elkaphat bárkit, kivéve a két nagyot. Ők verhetetlennek tűnnek.

És a mai nap már az egyik be is mutatkozik, Mexikó a dallasi Cowboys stadionban, ahol állítólag már eladták az összes jegyet. Biztosak lehetünk abban, hogy az El Tri hazai környezetben érezheti majd magát az egész tornán, még az elvileg hazai jenkik ellen is.

Tehát az A-csoport

Mexikó: kétségtelenül a legnagyobb favoritja a csoportnak, nehéz elképzelni, hogy ne elsőként jusson tovább. Ugye ott van Chicharito és Rafa Marquez, Torrado, dos Santos és Guardado. Carlos Vela az egyetlen jelentős hiányzó és a magam részéről Alberto Medinát hiányolom nagyon, bár be kell valljam úgysem nagyon játszana. A védelem tűnik egy kicsit öregecskének és a magam részéről nem látom, hogy Hernándezt ki tudja tehermentesíteni. Az pedig, hogy Zinhát visszahívták nem értem. De így is bombaerős a csapat, a vb-n villogók közül mindenki itt van és ott jól játszottak. És végre a törpe Perez el lett felejtve a kapuban, Ochoa is villoghat.

Costa Rica: nagy változásokon ment át a csapat a legutóbbi Gold Cup óta, sokan visszavonultak, akik még a 2006-os vb-n is ott voltak. De a jövő ígéretes Costa Rica az utóbbi években remekül szerepel az utánpótlás világversenyeken, páran be is kerültek a csapatba, főleg a védelem cserélődött ki. Borges nagyon jó játékos a középpályán, Ruizt ismerjetük a holland bajnokságból, sokan a kontinens legjobbjának tartják, ami persze kicsit túlzás. Aztán persze ott van Saborio, a Bl playoffban is szereplő Bolanos, de a többiek ismeretlenek. Az egykor Mexikóval vb-n szereplő, Gold Cupot nyert tréner LaVolpe az edzőjük. Centeno nélküli Costa Rica középpálya lesz. Kíváncsian várom.

El Salvador: Aki Costa Rica dolgát megnehezítheti az Salvador, két éve nem jutottak tovább, de a nagy hatos WCQ döntőben ott voltak. Osei Romero elvarázsolt a legutóbbi tornán. De csak 9.-ikek a csapatok világranglistás helyezését figyelembe véve, ami mindenképpen meglepő, igaz az eredményeik nem az igaziak mostanában.

Kuba: Jobbak, mint gondolnánk, 2 éve is kijutottak, de ott visszaléptek. Igazi sötét ló.

Indul az év második kontinenstornája, mintegy bemelegítésképpen a Copa Americára, ami ugye júliusban lesz. Hagyományosan az Egyesült Államokban rendezik az eseményt, ez az idei sorrendben 11.-ik torna 1991 óta és mindössze kétszer: 1993-ban és 2003-ban rendeztek Mexikóban is mérkőzéseket.

Az eddigi nyertesek

1991: Egyesült Államok 1993: Mexikó 1996: Mexikó 1998: Mexikó 2000: Kanada 2002: Egyesült Államok 2003: Mexikó 2005: Egyesült Államok 2007: Egyesült Államok 2009: Mexikó

Kanada tudta megtörni egyszer a két nagy uralmát, Mexikó 5-ször, az Egyesült Államok 4-szer diadalmaskodott, utóbbiak ennek megfelelően a legerősebb csapatukkal is jöttek, nem tartalékolnak, mint két éve, szeretnének visszavágni az akkori nagy döntőbeli blamáért. Ha az előd tornákat is ideértjük Haiti és Trinidad és Tobago válogatottjai hiányoznak a 12-ből, ők azért általában ott szoktak lenni, de a CFU(Caribbean Football Union)tagjaként annak nagy tornáján idő előtt elvéreztek.

Ha már itt tartunk érdemes megemlíteni, hogy a Concacaf tagállamok válogatottjai három nagy csoportba oszthatók

NAFU(North American Football Union): Kanada, Egyesült Államok, Mexikó

ők állandó tagjai a tornának selejtező nélkül

CFU(Caribbean Football Union):idén Jamaica, Guadeloupe, Kuba és Grenada jutott ki az Arany kupára a tavaly rendezett Karibi Kupa első négy helyezettje

UNCAF(Central American Football Union): az idén januárban rendezett Copa Centroamericana első 5 helyezettje: Honduras, Costa Rica, Panama, Salvador, Guatemala

Bemelegítésképpen íme a két évvel ezelőtti döntő, amiben Mexikó hatalmas verést mért az Usára.

Az idei torna lebonyolítása is hasonló a Copa Americához, három csoport, 12 csapat, az első kettő automatikusan továbbjut a negyeddöntőbe, hozzájuk csatlakozik még a két legjobb csoportharmadik.

Az A csoportban Costa Rica, Kuba, Mexikó és Salvador, a B-ben Honduras, Guatemala, Jamaica és Grenada míg a C-ben Guadeloupe, az Egyesült Államok, Panama és Kanada. Ma kezdődik a torna, hosszú idő után először itthon a tv-ben is lehet nézni, mert a juró2 közvetíti az eseményt, de a magam részéről maradok a netes verziónál, egyrészt élvezhetőbb az élő közvetítés, másrészt borzalmasan tud idegesíteni a riporterek felkészületlensége.