Kicsit le vagyunk maradva, de nem baj. :)
A B csoport második fordulójának nagy kérdése az volt, hogy Jamaica az első meccsen nyújtott, 98-asra emlékeztető, szép támadásos fociját be tudja e egy komolyabb ellenfél ellen is mutatni, mert hát valljuk be őszintén Grenada azért nem a futballelit. Engem sajnos annyira nem győztek meg a második meccsen, még ha megérdemelten is verték Guatemalát. A torna eddigi talán legunalmasabb meccse volt, Guatemala nem tudom, hogy akar továbbjutni, ha nem akar támadni, reménykeltő Honduras elleni első félideje sehol sem volt. Phillips két gólt rúgott, a jamaicaiak balszélsője mindenképpen kulcsember a csapatban, kétszer került a védelem mögé, két gól lett belőle. Richards a csapat esze, Shelton és Johnson most nem brilliroztak, Omar Daley első meccses szépségdíjas gólja ellenére sem kapott lehetőséget. Guatemalánál nem sok kevésbé balszerencsés csapat van ezen a Copán, ugye kezdődött a válogatottsági rekorder Ramirez sérülésével, aztán az első meccsen ugye volt a két kiállítás, most Noriegát állították ki, Figueroa pedig nem sokkal beállása után megsérült(horror, csak erős idegzetűek nézzék meg az esetet, olyan szerencsétlenül esett, hogy könyökben visszafelé fordult el a karja), amivel ki is kellett használni a harmadik cserét. Csakhogy utána a csapat legjobbja Contreras is megsérült, egy ideig úgy nézett ki 9 emberrel fejezik be ezt a meccset is, szerencsére ő azért tudta folytatni. A guatemalai paraguayi kapitányt meg egyszerűen nem értem, hogy miért nem kezdette Marco Pappát, aki Honduras ellen a legjobb volt és most igazolta le a Newcastle. Csereként hozta be a szünetben, de most lófaszt sem ért. Egyértelmű, hogy a Los Chapines legjobb játékosa, legalábbis szerintem.
Hondurasra is kíváncsiak lehettünk, hogy végre elkapják e a fonalat. Erre tökéletesnek látszott a Grenada elleni meccs. Palacios továbbra is sérült, Espinoza és Núnez pedig nem kezdő játékos Suareznél, de Grenadát azért nélkülük is illett több góllal legyőzni. Ez végül össze is jött, sőt, kiütés lett a vége köszönhetően elsősorban három embernek: Costlynak, aki mesterhármast rúgott, Bengtsonnak, aki kettőt vállalt, de még adott két gólpasszt is és a remekül játszó Oscar "Boniek" Garciának, aki három gólpasszt vállalt be, lehet személyében megtalálták azt az irányító játékost, aki eddig annyira hiányzott? A beceneve azért sok mindent elárul. :) Azért a meccs nem így kezdődött, bántóan tanácstalan volt Honduras az elején, Grenada pedig nagyon fogalmatlan, de fogalmatlansága közepette belőtte első Copa de Oros gólját, ami aztán felébresztette az ekkor még a kispadon kínosan feszengő Suarez csapatát. Costly, Bengtson és "Boniek" kihúzta a lecsóból csapatát, a második félidei cserékkel pedig jól bánt Suarez, Martínez új lendületet hozott, ahogy később Núnez is, remekül játszottak, míg a harmadik csere Mejia gólt is lőtt. Így a vége 7-1 lett, tehát amíg Grenada történelmi gólt lőtt, történelmi vereséget is szenvedett. Honduras pedig visszatért, végre úgy láttuk őket játszani, ahogy egy vb résztvevőtől illik.
Jamaica már biztos továbbjutó a csoportból.
