Igazi közép amerikai derbi, két hasonló képességű csapat, valsz örült is mindkettő a másiknak. Israel megint kihagyta Osei Romerot, komolyan mondom nem értem én ezt az embert, a panamaiaknál nagy meglepetés nem volt a kezdőcsapatban.
A játékvezető nem állt épp a helyzet magaslatán, igaz egyszerű dolga sem volt, igen magas hőfokú mérkőzés volt. Ha a Honduras-Costa Rica a térség futballjának szépségét emelte ki, itt éppen ellenkezőleg, alattomosság, színészkedés, kakaskodás, volt itt minden. Abszolút kiegyenlített volt a mérkőzés, Zelaya kihagyott egy kamutizenegyest, aztán a második félidőben csak belőtte(ez már jogosabbnak tűnt), majd a lefújás előtt pár perccel Tejada a Matador egyenlített(később a megfelelő kameraállásnál lehetett látni, hogy bent volt teljes terjedelmével a labda). Panama a térség Németországa lesz lassan, Tejada pedig Gerd Müllerre, ugye Kanada ellen is az utolsó másodpercekben egyenlítettek. A tiziket végül ők nyerték, Penedo kapus a meccs egészét nézve két tizit fogott meg(a párbajban Denis Alasét, aki szegény talán a torna legjobb salvadori játékosa...), jogos, hogy őt választották a meccs legjobbjának. Ezzel együtt nem lehetnek túl derűlátóak, hisz elvesztették Blas Perezt, akit a hosszabbítás előtt állított ki a bíró és a cserék nem tűnnek túl hatékonynak.
