Kezdjük az egyszerűbb meccsel, ami időrendben is előrébb volt és, ami létfontosságúnak tűnt a továbbjutás szempontjából. A kanadaiak az eső meccsükön masszív csapat benyomását keltették, míg a Gwada Boyznak nagyon nem volt szerencséje Panama ellen, de most sem. Már a 4.-ik percben kiállították Lambourde-ot(amúgy meg lehetett adni), emberhátrányban játszhatták le az egész meccset, aminél demoralizálóbb nem sok minden van egy focimeccs kapcsán. Kanada fölényben is játszott, sorra dolgozta ki a helyzeteket, Ali Gerba fizikai fölényét is kihasználva, aminek aztán a második félidő elején meg is lett az eredménye egy tizenegyes formájában, ami azért jegyezzük meg elég véleményes volt. Guadeloupe nem tudott feltámadni már, úgy néz ki egy remek érának a végére értünk és ezek a játékosok inkább a veszekedésben veszik fel a harcot a többiekkel. Azért jegyezzük meg, hogy a 2 meccsen a bírók sem nagyon támogatták őket. Nagyon minimális esélyük van a továbbjutásra és ahhoz az Egyesült Államokat kéne legyőzniük és kiejteniük. Nem fogják. Kanada sem lehet büszke az eddigi teljesítményére igazán, nekem a három valószínű utolsó helyezett mellett, ők hiányoznának a legkevésbé a negyeddöntőben.
A másik meccs vitathatatlanul a torna eddigi legjobb mérkőzése, egy igazi panamai hősköltemény, amely eredmény kiírhatatlanul beleivódik a panamai futball történelmébe. Az amcsik már Kanada ellen sem tündököltek, persze rendben volt a teljesítményük, komolyan nem dolgoztatták meg őket a juharlevelesek, mégis nagy volt a kontraszt a mexikói csapat teljesítményével összehasonlítva, mert hát az elkerülhetetlen, hogy ezt a két csapatot összemérjék egy Copa Oron ugye. Minden ugyanúgy kezdődött, ahogy Kanada ellen, jöttek az amerikai támadások, Dempsey vezérletével, Panama nagyon a felezővonalat sem lépte át, de ha átlépte abban lehetett veszély, mert ez a Tejada, Blas Perez csatárkettős a térség egyik legjobbja. Aztán egy kósza kontrából össze is jött a panamai vezetés, az amerikai védelem kitett magáért, Tejada bedobta magát, majd nem sokkal később egy tizenegyest is összehoztak, így már 2-0 volt, Panama a fellegekben, az amcsi nézősereg döbbent csendben. Nem is tértek magukhoz egészen a második félidő 20.-ik percéig, körülbelül akkor indították be az offenzívát, a cserék nagyon jól sültek el, a panamaiak is elfáradtak és ahogy egyre kutyábbul vették a levegőt, úgy lett egyre több 100%-os helyzete az amerikaiknak. De csak a szépítés jött össze, Goodson úgy ahogy, de javította hibáját, mindenesetre ez a meccs a védelmen ment el, talán most már jöhet Onyewu úgy gondolom. Az amerikaiak még szimpatikusak sem tudtak lenni, Dempsey a kapusba rúgott bele, a csereként beállt Bedoya eljátszott tizenegyese miatt nem lesz keresett Hollywoodban, míg Goodson a remekül játszó Barahonát semmisítette meg idegességében, szóval az ember a végére már nagyon szurkolt a derék Los Canalerosnak. A vége 2-1 tehát a kapus Penedo, a védelem oszlopa Baloy(MOM!), a balhátvéd Luis Henriques, a középpályán Gómez és a cselgép Barahona, a jobbszélen Cooper és elől természetesen Blas Perez és Tejada remek teljesítményt nyújtott. Az amerikai nem változtattak az első meccs óta, van egy olyan érzésem, hogy a következő meccsre fognak, ahol a Gwada Boyz ellen az iksz is elég lehet nekik, de hát az nagy égés lenne, ha harmadikként Mexikóval negyeddöntőznének. Panama meg továbbjutott!
