A nap egyértelmű vesztese számomra Jamaika. Már a tegnapi meccsükön fejtegettem, hogy nem biztos, hogy a Reggea Boyz jár jobban azzal, hogy mindhárom meccsükön odatették magukat, Honduras könnyebb ellenfelet kaphat csoportmásodikként. És ez tökéletesen be is jött.
A képlet egyszerű volt. Az amcsik várható győzelme mellett, Kanadának is mindenképpen győznie kellett. Panama már továbbment, ők válogathattak az ellenfelek közt. Guadeloupe valami hatalmas bravúrral(amcsi kieséssel)juthatott volna csak tovább, ezzel együtt még mind a négy csapatnak volt továbbjutási esélye és ötödikként még ott volt El Salvador is ugye, aki rimánkodott a kanadai pontvesztésért.
Dely Valdes lecserélte a kapust és a teljes középpályát, Tejadát is kihagyta, így nyugodtan mondhatjuk, hogy a panamaiak számára nem volt első számú cél a csoport megnyerése. A kanadaiaknál lényeges változás nem történt az összeállításban, ami azért is fura, mert idáig meglehetősen visszafogott teljesítményt nyújtottak. És ez most sem volt másképp. Ugyan irányították a játékot, a panamaiak teljesen átadták a területet, abszolút meddő volt a mezőnyfölényük, a kapura semmi veszélyt nem jelentettek. Aztán kaptak megint egy tizenegyest és De Rosario remekül rúgja a büntetőket ugye. De a sors igazságtalansága lett volna, ha ez a színtelen, szagtalan, szürke kanadai csapat, amely 0 nézőt mozgat meg és amely 2 tizenegyes gólt tud lőni a 87 percen keresztül 10 emberrel játszó Guadeloupenak illetve az erősen tartalékos alulmotivált Panamának összesen, továbbjut. Szal nincs helyük a 8 között. Annál inkább El Salvadornak. Szóval törvényszerű volt a panamai egyenlítés a 92.-ik percben, nagyot kacagtam. És a gólról csak annyit, hogy Kanadának nem csak kapusa nincs! Ezzel hálisten El Salvador is továbbjutott, valóban a legjobb 8 csapat jutott a legjobb 8 közé! Nem kis dolog ez világversenyen!
Az amcsiknak ezek után elég volt az iksz is, de már a kezdés előtti pillanatokban lehetett látni, hogy nagyon motiváltak a Panama elleni égés után. Reams kikerült a csapatból, de meglepetésemre nem Onyewu, hanem Lichaj került be, mégpedig a balbekk pozíciójába, Bocanegra eggyel beljebb lépett tehát. Agudelo is kikerült, Wondolowski kapott egy meccsnyi bizonyítási lehetőséget. Nagy kontraszt volt a két himnusz közt, a francia alatt unott, már már fagyos arcok, az amerikaiak meg mintha háborúba mentek volna. Minden adott volt a sima jenki győzelemhez, a meccs előtt nagyon jól álltak a hazaiak. Aztán a Gwada Boyz kihagyta a meccs helyzetét(igaz ez egy kicsit elhamarkodott kijelentés a későbbiek fényében a részemről)...de nem kellett Dempseyéket sokat félteni, Altidore hatalmas góljával hamar megszerezték a vezetést. És elindult a henger. Illetve csak elindult volna, mert, amit ezután csináltak, de főleg Dempsey, az már a meccs vége felé szinte kabaréba illő volt. Minden tekintetben uralták a mérkőzést, sorra dolgozták és hagyták is ki a helyzeteket. Főleg Dempsey. A meccs végén a kommentátor úgy köszönt el, hogy a mérkőzés, amelyen Clint Dempsey 4, de akár 5 mesterhármast is rúghatott volna. Rúgott kapufát, üres kapura lendítette már a lábát, szemben állt egyedül a kapussal, mindent kihagyott. Grandel kapus kiváló teljesítménye is kellett persze ahhoz, hogy maradjon az 1-0, de talán ez a legjelentősebb különbség a mexikói és az amerikai csapat közt per pillanat. A mexikói belövi a helyzeteit, 14 gólt rúgtak 3 meccsen, a jenkik most járnak 4 gólnál, de mennyi kihagyott helyzet a 3 meccsen! Nem igazán élesek még elől a srácok, de legalább a védelem úgy néz ki megvan. Ahogy a továbbjutás is és a döntőig nem találkoznak a nagy ellenféllel, ez a lényeg.
A csoport végeredménye:
1. Panama 7
2. Egyesült Államok 6
3. Kanada 4
4. Guadeloupe 0 ponttal
A negyeddöntő párosításai tehát
Costa Rica-Honduras
Mexikó-Guatemala
Jamaika-Egyesült Államok
Panama-El Salvador
