Egy igazi közép amerikai csúcsrangadóval indult az egyenes kieséses szakasz. A három vb résztvevős Costa Rica, a 2 vb szereplős Honduras ellen. A tornán eddig látottak alapján talán egy fokkal a ticok voltak az esélyesebbek, ráadásul Hondurast a váratlan eredmények mellett, sérülések is hátráltatták. A Jamaica ellen megsérült Carlos Costly csak a kispadon kapott helyet, Delgado még ott sem, Mejia eltíltott volt és Wilson Palacios is még csak kispados. Így bekerült a csapatba végre valahára Walter Martínez, ami már egy rég megérdemelt dolog volt számára, illetve Javier Portillo is a balszélre. A ticoknál Ruiz, Saborio és Urena is kezdett, meglehetősen bátor felállásban küldte tehát La Volpe csapatát a pályára. Két igazi sok nagy csatát, vb meccseket, copa americákat megjárt tréner mindkét oldalon, közép amerikai szupersztárok és az utóbbi években az állandó csata, hogy melyik is a térség harmadik számú válogatottja. Nagy meccs!
A costa ricaiak kezdtek jobban, úgy nézett ki, hogy a Los Catrachos átmenti csoportkörös formáját és tico fölényben fog zajlani a meccs, az elején nehezen vették fel a 3 csatárt a védők és kemény belemenőkkel kezdődött a mérkőzés. Aztán fordult a kocka, Oscar Garcia és Javier Portillo remeklésével beindultak a catrachok, remekül fociztak az első félidőben, sorra záporoztak a lövések Navas kapujára, aki azonban állta a sarat. Hogy hol dugdosták eddig ezt a Portillo gyereket! Sajna Martínezt sérülés miatt hamar le kellett cserélni...:(
A második félidőben aztán a ticok beindultak, de egy gyors kontrának köszönhetően a hondurinhok megszerezték a vezetést, mondanom sem kell, hogy Portillo benne volt a gólban. A második félidő azonban a pirosaké volt, hamar egyenlítettek is és utána is fölényben játszottak. Sorra alakították ki a helyzeteket ők is és Valladares sem állt mindig a helyzet magaslatán, nem úgy a másik oldalon Navas kapus, aki a torna eddigi legjobb kapusteljesítményét nyújtotta. Bejött Costly is, La Volpe meg teljesen érthetetlen módon lecserélte Bolanost, ő maga sűrű fejcsóválásokkal fejezte ki elégedetlenségét. A torna eddigi legjobb meccse volt vitathatatlanul. Az ember érzése az volt, hogy a hondurasiak egyre inkább fáradnak. És akkor Urena alakítása után(de legyünk igazságosak, a szitu eléggé határeset volt)tizenegyest kaptak a ticok. Az amúgy meglehetősen indiszponált Saborio pedig kihagyta azt! Illetve Valladares védett, aki ne feledjük már Jamaika ellen is kivédett egy büntetőt. Ez semmiképpen sem volt biztató az egyre inkább vészesen közeledő tizenegyesek előtt.
Jött a hosszabbítás, amely már csak a fetrengésről szólt, a hondurasiak teljesen elkészültek az erejükkel.
A tizenegyeseknél, az első rúgó csk Borges rúgta kapufára, majd a teljesítményére a koronát felrakó Saborio sem bírt az idegeivel, Valladaresnek nem kellett védenie, Honduras a négy között!
